Eredete
A lángos eredete, története gazdag és sokszínű, és több elmélet is létezik eredetével kapcsolatban. Egyes feltételezések szerint a lángos – egyéb török eredetű ételekkel együtt – a török hódoltság idején került a magyar konyhákba.
Más források viszont azt állítják, hogy már az ókori rómaiak is ismerték már ezt az ételt, vagy legalábbis annak egyszerűbb verzióit.
Az elnevezés forrása valóban a sütési módszerre utal. A kenyértésztából formált lepényeket eredetileg a kemence elejében sütötték ki, ahol a legnagyobb hő volt. Ennek köszönhetően kapta a lángos elnevezést, mely a tűzhöz köthető.
A lángos hagyományos elkészítése rendkívül időigényes és fáradságos folyamat volt. A kemence felfűtéséhez sok értékes tüzelőre volt szükség, míg maga a kenyértészta dagasztása is több órát igényelt.
A sikeres időszak kezdete
Az otthoni lángos sütés hagyománya az idők során eltűnt, és csak az ötvenes évek végén jelent meg újra, főként kisiparosok kínálatában.
Igazi népszerűségre azonban a hetvenes években tett szert, és azóta is szilárdan tartja helyét a standok, büfék, piacok és szabadtéri rendezvények kínálatában.
A lángos napjainkban
Ma már a lángos nemcsak a magyar piacok és vásárok kihagyhatatlan része, hanem népszerűsége átterjedt a nemzetközi konyhákra is. Gondoljunk csak a bécsi vagy berlini lángosos standokra, vagy a new-yorki mozgó lángos-árusra.
Egy valami azonban biztos: a lángos – mely 2023-ban méltán lett Hungarikum – mindig emlékeztet minket a magyar gasztronómia gazdagságára és a közös ízélmények fontosságára.